Szeretek sportolni. A futás mindennapos az életemben. Sok nehéz időszakon átsegített. Ha érzem a feszkót, elmegyek hosszút futni. 15-20 km kitisztítja az agyamat. Sokan kerdezik, hogy nem unalmas? Nem. Csak ha nem szeretsz magadban is lenni. Nekem ez relaxácio, gondkozás, feszültséglevezetés. Teljesen elcsendesedek.

TUDJ MEG TÖBBET A TOTAL PACKAGE BLOGRÓL ITT

NE MARADJATOK LE SEMMI ÚJDONSÁGRÓL, KÖVESSETEK MINKET A FACEBOOKON IS ITT

VAGY AZ INSTAGRAMON BARNÁT ITT

Letolom a napi adagot, megnyugszom, es hálás vagyok a futásnak, hogy van nekem. Itt tényleg ki tudom adni magambol a feszültséget. De történik más is ilyenkor bennem. A gondolataim szabadok. Magam vagyok magamban, es ha valamit at kell gondolnom, itt van ra lehetőségem. Az agy a legdurvább szervünk. Ilyenkor érzem, hogy újraindul az egész rendszer, es néha teljes megváltás a mozgás. A legkreativabb dolgok is ilyenkor jutnak eszembe, nem vagyok beszorítva korlátok köze, es szabadon kalandozhatok bármerre, nincs határ.

Nekem a futás az életem egyik legmeghatározóbb része, futok, hogy igazán éljek. A feszültség csökkentésén és gondolatok szabad áramlásán kívül, pedig nem mellesleg maga a boldogsághormon. Nem csak a tapasztalat, hanem kutatások is bizonyítják, hogy az aerob mozgás hatására az agyalapi mirigy béta-endorfin hormont termel. Ez a természetes fájdalomcsillapító anyag akár eksztázishoz közeli boldogságállapotot is létrehozhat. 

Nekem a futás az élet része, futok, hogy igazán éljek. 

De hogy is kezdtem el futni?

Gyerekkoromban ültem az íróasztalnál és tanultam. Már nagyon untam, és a mozgás is hiányzott... Ezért úgy döntöttem elmegyek futni az erdőbe. Nem volt semmi előzménye, csak annyi, hogy már akkor is nagyon szerettem sportolni és még azt is elhatároztam, hogy amit megtanulok azt futás közben felmondom. Teltek múltak az évek és a futás továbbra is komoly szerepet kapott a mindennapokban, bár nem voltak célok csak a mozgás szabadsága.

Aztán körübelül 7 éve részt vettem egy közösségi futáson, ami 14 km-es távot jelentett és valahogy elkapott a hangulata. Innentől kezdve egyre hosszabb versenyekre kezdtem el járni. Manapság már túl vagyok rengeteg megmérettetésen és tudom, mindig kell valami kis cél vagy verseny ami ott lebeg a szemem előtt.

Legutóbb az Ultra Balatonon futottunk, most pedig egy barátommal nekivágunk a Tiszatónak. Idén rendezik meg előszőr az UTT110- es versenyt, ami 110 km-ert jelent és ezen osztozunk fejenként 55km-el. A versenyről természetesen post is készül, hamarosan olvashatjátok a blogon. 

NE MARADJATOK LE SEMMI ÚJDONSÁGRÓL, KÖVESSETEK MINKET A FACEBOOKON IS ITT

VAGY AZ INSTAGRAMON BARNÁT ITT

.