"Saját magam irányítom az életemet olyan irányba, amit én magam értékesnek tartok. Nem pedig a TV, egyéb médiumok, munkahelyem, vagy mások. Saját, önálló véleményem van a világ dolgairól, nem mások adják a számba, hogy miről, mit gondoljak, mitől leszek én boldog. " 

Mit jelent számodra tudatosnak lenni?

Saját magam irányítom az életemet olyan irányba, amit én magam értékesnek tartok. Nem pedig a TV, egyéb médiumok, munkahelyem, vagy mások. Saját, önálló véleményem van a világ dolgairól, nem mások adják a számba, hogy miről, mit gondoljak, mitől leszek én boldog. Figyelem a trendeket, de nem engedem, hogy túlságosan befolyásoljanak, nem követem őket elvakultan, leszűröm belőlük magamnak azt, amit jónak tartok, tanulok belőlük. A tudatosság ma egy roppant divatos kifejezés, de úgy gondolom, hogy valójában a józanságról van itt szó, hogy az ember a saját józan esze és szíve szerint él és ettől nem hagyja magát eltéríteni.

Az utóbbi évtizedekben fogyasztói társadalom lettünk, amit a média, a marketing könyörtelenül kihasznál, torzítja az értékítéletünket és észre sem vesszük, de letolják a torkunkon, hogy “nekünk mi kell, nekünk mi lesz a jó”, hogy mit “kell” megvennünk, mit “kell” gondolnunk és ennünk, hogy márpedig csak attól leszünk többek és boldogok, ha a legújabb készülékünk, legmárkásabb autónk, 10000 követőnk, a legtöbb ruhánk nekünk van, csak az a boldogság, ha jól nézünk ki, ha egzotikus utakra megyünk, a gyerekünk sem boldog, ha nem minimum 3 köbméter “fejlesztő” játékkal játszhat egyidőben stb. – ezekért pedig az időnkkel fizetünk, hiszen mást sem csinálunk, csak pénzt keresünk, hogy mindezt fedezni tudjuk. Saját magunk, a piac, média által felkeltett vágyaink rabszolgáivá válunk. Úgy látom egy markáns réteg kezd átlátni a szitán, és rájött, hogy nem, kérem, ez nem így van – hogy minket átvertek, és ha mindez megvan, akkor sem garantált a boldogság. Valahol ebben gyökerezhet ez a kibontakozó “tudatosság forradalom”, ami tulajdonképpen nem más, mint visszatérés a józan paraszti eszünkhöz és szívünkhöz, semmi különleges ördöngősség, vagy varázslat.

Illetve a tudatosság számomra szorosan összekapcsolódik a környezettudatossággal is. Igyekszem úgy vezetni a háztartást, az életvitelünket, hogy minél kevésbé terheljük a környezetet már csak annál inkább is, hogy a saját egészségünket se terheljük. Hiszek benne, hogy ha nem teszünk a környezetünkért, akkor a saját és a gyerekeink egészsége ellen teszünk, ezt kell megérteni.

Mihez segített hozzá leginkább az, hogy tudatos vagy?

Képes vagyok kívülről, felülről látni dolgokat. Fogyasztás helyett értékesebb dolgokat meglátni, egy kisgyermek őszinte rácsodálkozásával figyelni, megélni a mindennapok apró örömeit (is). Saját magam beosztani az időmet, nem mindig más dolgokhoz alkalmazkodni. Pl. ha ma esett a hó, akkor most megyünk szánkózni – mert hétvégéig elolvad. Sokkal inkább a jelenben tudok élni és élvezni azt, ami éppen van. Nem mondom, hogy könnyű ez, és nem is sikerül mindig – főleg az elején állandóan ott zakatolt a fejemben, hogy “de ezt meg azt most meg tudnám csinálni, be tudnám fejezni, el tudnám intézni, erre én most is “hesszelek” ahelyett, hogy azt csinálnám”. De végül azt tapasztalom, hogy több kedvvel és energiával tudok aztán nekilátni a feladataimnak és jobban, hatékonyabban is tudok haladni velük. Éééés, eddig még egyszer sem omlott össze a világ, azért mert “hesszelgettem” egy kicsit a családommal.

Hirtelen, impulzus vásárlási szokások helyett képes vagyok megállni és végiggondolni a dolgokat, racionális(abb) döntéseket hozni – például azt is, hogy egy üzletben, pékségben, plázában, a neten mit veszek meg, szükségem van-e rá. Nem könnyű, főleg nem egy nagyvárosban – a kirakatok, a reklámok iszonyatos erővel húznak be, sokszor valóban meg kell küzdeni, hogy az ember ellenálljon.

Mi volt életedben a legnagyobb küzdelem? 

Érzelmileg eléggé leválni apukámról ahhoz, hogy elköteleződjem valaki más mellett és saját családot tudjak alapítani. Kordában tartani az apámnak való állandó megfelelési kényszert. Ez a túlzott kötődés annyira erős volt bennem, hogy komoly veszélyben volt az, hogy valaha is családom legyen. Nem sikerült volna a férjem birkatürelme, kitartása, szeretete nélkül, amiért sosem lehetek neki eléggé hálás, azt hiszem.

Miért hoztátok meg a férjeddel azt a döntést, hogy lassabb és tudatosabb életet éltek? 

Mindketten multinál dolgoztunk felelős beosztásban. Mindketten sikeresek voltunk benne és élveztük is. Aztán ahogy egyre feljebb és feljebb jutottunk, egyre több külföldi-tengerentúli kiküldetéssel, egymástól, a családunktól, a barátainktól való távolléttel járt a munkánk. Közben a világ is abba az irányba kezdett el tartani, hogy mindegy milyen időzónában vagy, mindegy, hogy éppen az éves megérdemelt szabadságodat töltöd-e, könyörtelenül elérhető vagy az okostelefonodon. A munkaidőnk hirtelen végtelen lett akkor is, amikor itthon voltunk, főleg, hogy nem csak európai, de ázsiai, amerikai időzónákban is dolgoztunk együtt kollégákkal. Ráébredtünk, hogy nincs többé privát életünk, valahogy mindent a munkahelyünk határozott meg, az állásunk osztotta be az időnket. Hiába mondtunk nemet az újabb és újabb projektekre, megbízásokra, előrelépési lehetőségekre, másnap már nem kérdés volt, hanem utasításba kaptuk.

Elgondolkodtunk azon is, hogy végsősoron mi az, amit csinálunk, jobb lesz attól bármi, tényleg olyan fontos-e a mi munkánk, hozzáadunk bármi igazán értékeset a világhoz? És az volt a mellbevágó, őszinte válasz, hogy nem. Hogy egy megfeszítettt multitasking hét után a péntek esti 11 órai telefonkonferencia sem szól tulajdonképpen másról, mint, hogy egy tucat részvényest még gazdagabbá tegyünk. Fontos ez? – kérdeztük magunktól.

Persze a végső elhatározást meghozni rettentő nehéz volt, hiszen megvoltak ennek az életmódnak a maga előnyei, az ember elképesztő tapasztalatot tudott szerezni általa, ami akárhogy vesszük is, hatalmas érték és előny. Kellett ez az “előzmény” ahhoz, hogy ma itt tartsunk, ahhoz, hogy felnyíljon a szemünk. A kisfiúnk születése végképp eldöntötte a dolgot – akkor már tudtuk, hogy muszáj lelassulnunk, hogy kézbe kell vennünk az életünket és tudatosan, nekünk kell irányítani azt, hisz a gyermek minket utánoz, tőlünk tanul, tegyünk bármit. Óriási felelősségünk van tehát abban, hogy milyenek a mindennapjaink, hogyan éljük az életünket vele, előtte.

Organikus alapanyagú termékekkel, ruhákkal foglalkozol. Miért tartod mindezt fontos küldetésnek? 

A naturanyu.hu jóval többről szól, mint “csupán” az alapanyag! Mennyi időnk van? Mert erről napokig megállás nélkül tudnék beszélni.Értékeket igyekszem vele közvetíteni, és elmagyarázni a miérteket. Hadd fejtsem ki:

• Minőség, a mennyiség helyett: a ruhagyárak lenyomták a torkunkon, hogy sok ruha kell Neked is, a babádnak és a gyerekednek is és gyere, tessék, nálunk fillérekért kapsz egyszerre 5-öt is. Valami elképesztő, hogy a mai gyerekeknek mennyi ruhája van, és abból mennyit egyáltalán rájuk sem adtak! És mennyi, ami az első mosás után kibolyhosodik, megnyúlik, megtekeredik, kifakul – kvázi eldobható, egyszer használatos ruhák. Tele van velük a szekrény, kell egy nagyobb szekrény, aztán egy még nagyobb és anyuka mást sem csinál, mint pakolja, hajtogatja, rendezgeti a ruhákat, végül pedig nem győz megszabadulni tőlük, hirdetgeti, postázgatja a baba-mamás klubokban párszáz forintokért. Ezzel rengeteg ideje el is megy, és minőségi időre már nem jut. A mai világban, mikor már egyre több család használ szárítógépet is, semmi szükség arra, hogy ekkora mértékben felhalmozzuk a gyerekruhákat. Leeszi magát, pisis lesz, koszos lesz? – igen, berakod a szárítóba, és újra ott van tisztán, szárazon. (A szárítógép egy megosztó téma környezettudatos körökben – igen, energiát használ, nem is keveset, de cserébe nem kell annyi ruha – feltéve, hogy minőségi ruhákat használunk. Nem mondom, hogy jó dolog, de nem is gondolom, hogy ördögtől való.)
• Ha fele annyi minőségit veszel, mint amennyi silány anyagút még csak nem is drágább – és ez nem csak a ruhával van így. Gondolj bele például: veszel egy rúd párizsit leárazva – megeszel belőle 20 dkg-t, megjön az étvágyad, sőt, valószínűleg az utolsó 20 dkg meg megzöldül a hűtőben is dobhatod ki. Veszel egy szelet színhús sonkát, elosztja a család és mindenki jóllakik. Akkor melyik a drágább?
• Ekcéma, allergia – abban biztosan a legtöbben egyetértünk, hogy évről évre egyre nagyobb ütemben nő az ekcémás, allergiás gyerekek száma. Az allergiának rengeteg kiváltó oka lehet. Az egyik ilyen a ruházat. A ruhaipari gyárak elképesztő mennyiségű vegyszerrel kezelik a ruhákat – zsugorodásgátló, vasaláskönnyítő, azo-színezékek, mérgező nyomatok, stb. A bőr egy óriási felszín, amin keresztül könnyedén felszívódnak ezek az anyagok. (Nem, mosással nem tudod eltávolítani belőle, sőt!) Akinek allergiás a gyermeke, pontosan tudja, hogy mennyire megterhelő az egész családnak – állandó orvoshoz járás, álmatlan éjszakák a nyűgös, vakarózó gyerkőc miatt, egyik kence után a másik még drágább kence, hogy a végén már azt sem tudod, hogy a kence ütötte-e ki megint, vagy micsoda. Minden bizonnyal a gyermek étkezése is speciális, drága alapanyagokat fog igényelni. Akkor melyik a drágább? Melyikkel marad több minőségi időtök egymásra?
• Tucat Disney minta vagy egyedi design? – azt is érdemes végiggondolni, hogy mikor veszel egy mesefigurás gyerekruhát – vagyis rögtön inkább 3-at, mert úgy olcsóbb, tulajdonképpen miért is fizetsz? Elárulom: a Disney-nek fizeted a jogdíjakat, és cserébe megkapod a létező legsilányabb anyagú ruhát. Azzal, hogy ezt még a gyermekedre is adod, jó kis ingyen reklámot csinálsz a Disney-nek (és még Te fizettél érte). Másnap már Pistike anyukája is rohan megvenni ugyanazt. Akkor még egyszer, melyik a drágább? Amikor egyedi designt választasz, azzal a helyi alkotókat, a helyi tervezőket támogatod, az Ő csodás kétkezi munkáikért fizetsz. Kicsit átvitt értelemben a helyi kulturális értékeket és azok fennmaradását támogatod (pl. az afrikai ősi ruhakészítés mintái, és mikéntje lassan teljesen eltűnik annak köszönhetően, hogy elárasztották őket a fast fashion szeméttel). Nem mellesleg ezek a divattervezők felismerték, hogy minőségi alapanyagból tudnak szépet és jót alkotni. Bizony, bizony “szarból nem lehet várat építeni”.
• Dolgoztam multinál, beleláttam, hogyan is zajlanak a dolgok – a fast fashion ruhagyárakban valami elképesztő kíméletlenség, embertelenség zajlik – a cél mindenhol egy: a tulajdonosnak legyen még egy helikopterleszállója a 15. malibui háza udvarán, semmi és senki más nem számít. Előre dörzsöli a tenyerét, mikor azt mondod egy minőségi, drágább ruhadarabra, hogy “ó, ennyiért a Next-ben veszek 5-öt!”
• Értsük meg, hogy amíg mindenből a kínai olcsót vesszük, de abból aztán jó sokat, és nem az európai, magyar minőséget választjuk, addig nem jut előbbre a saját gazdaságunk és mi magunk sem az egyén szinten, addig csak a kínaiak szekerét toljuk.
• Értsük meg mi van a dolgok mögött – nem a sok fast fashion ruhától leszel boldog, attól az a pár tucat divatrészvényes lesz boldog, de nem Te, meg nem a Te gyereked.
• Környezetszennyezés = egészségkárosítás, szociális értékek. A fast fashion ruhagyárak már a gyapot termesztésekor rengeteg mérgező anyaggal permetezik a földeket, irtják a kártevőket. Ez aztán leszivárog a földbe, a folyókba, stb. Persze maguk a gyapotszálak is felszívnak belőle rengeteget. (Tudtad, hogy pl. tampon is gyapotból készül? Igen, ebből a szennyezett gyapotból. Gondold csak tovább!) A vegyszerekkel teli gyapotból mire pamutvászon lesz, megint egy sor egészségre káros anyaggal kezelik, aminek nagy részét szépen kiengedik a folyókba, kezeletlenül. Amit meg nem, az ott marad a ruhában. Én még emlékszem, mikor a kőszegi ruhagyár kieresztett egy-egy ilyen adagot, és még Szombathelyen is vérvörös vagy éppen narancssárga volt a Gyöngyös-patak tőle. Közben megszűnt a ruhagyár, megszűnt, mert mi a szok kici olcsóó kínait kezdtük el halomra venni. Ilyen szennyezésre Európában és itthon már nem kerülhet sor újra, mivel sokat szigorítottak a környezetvédelmi előírásokon. De Kínában és Kambodzsában nem léteznek ilyen előírások. Ugyanúgy, ahogy a gyerekmunkára, a munkakörülményekre, a higiéniára sincsenek előírások. A legújabb fast fashion gyerekruhát, amit tegnap láttál, lehetséges, hogy egy hat éves kambodzsai kisfiú készített az aznapi tizedik munkaórájában, térdig állva a kék színű, rákkeltő festékes medencében, miközben a szemközti varroda éppen 1000 embert temetett végleg maga alá, mert az elavultsága miatt összeomlott.

Talán sikerült gondolatébresztőnek lennem, felnyitnom a szemeket ebben a témában és választ adni arra, hogy miért tartom mindazt fontos küldetésnek, hogy minősített (GOTS) baba- és gyerekruhákat, termékeket forgalmazok a naturanyu.hu-n.

(Ruhafronton az egyetlen bio minősítés a GOTS. Az OEKO-TEX NEM bio minősítés, csak annyit határoz meg, hogy maximum mennyi lehet egy textilia, ruhanemű mérgező anyag tartalma – nem sokmindent jelent.)

HA TETSZETT A CIKK ÉS ÉRDEKEL A TUDATOSSÁG, A MINDFULNESS KÖVESS INSTAGRAMON!